Üdvösség

Moody egyszer így tett bizonyságot: “Sokan karbatett kézzel mondják: »Ha egyike vagyok a kiválasztottaknak, akkor üdvözülök, és ha nem, akkor nem üdvözülök. Semmi haszna, ha emiatt aggódom.«Arra gondolok, hogy az Úr Jézus látta, hogy az emberek megbotlanak a kiválasztás tanában. Tehát miután már harminc-negyven év óta a mennyben volt, az egyik vasárnapon lejött és beszélt Jánossal Patmosz szigetén: «Írd meg ezeket a gyülekezeteknek!« János írni kezdett. Nagyon gyorsan mozgott a tolla. Aztán az Úr, amikor János már csaknem mindent leírt, ezt mondta: »János, mielőtt befejeznéd a könyvet, írj bele még egy meghívást: “A Lélek és a menyasszony így szól: Jöjj! Aki csak hallja, az is mondja: Jöjj! Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!”

Sok évvel ezelőtt egy munkás embernek megromlott a látása. Az orvos megállapította, hogy kettős hályog fejlődött ki a szemén, és egyetlen reménye az lehet, ha elmegy egy híres szemspecialistához. Azt is ajánlotta, hogy sok pénzt vigyen magával, mert a műtét nagyon sokba fog kerülni. A beteg kivette a bankból az összes pénzét, és elment a híres szemorvoshoz, aki megvizsgálta, és így szólt hozzá: “Nem vagyok benne biztos, hogy ki tudja fizetni a műtét költségét. Én sohasem operálok olcsón.” A beteg így válaszolt: “Akkor el kell mennem, és megvakulok teljesen”. A szemész azonban így folytatta: “Ön nem tud annyit fizetni, amennyiért én operálok, és én nem tudok olyan olcsón operálni, mint amennyit ön fizetni tud. De elvégezhetem a műtétet díjtalanul.” A mi nagy Orvosunknak sem tudjuk megfizetni az üdvösség árát, de ő nem is kér semmi mást, csak szívünk odaszenteltségét.

Üdvbizonyosság

Amikor Antigonosz felkészült rá, hogy tengeri csatát vívjon Ptolemeus hajóival, a kapitány felkiáltott: “Ó, mennyivel többen vannak, mint mi!” A bátor király így szólt: “Igazad van, ha a létszámukat nézed, és túlszárnyalnak minket; de engem mennyinek számolsz?” A mi bizonyosságunk nem önmagunkban van, hanem Krisztusban és az ő áldozatában.

Üldöztetés

A kommunizmus idején megkérdeztek egy keresztyén férfit Budapesten, hogy mik a hátrányos megkülönböztetés hatásai a keresztyének életére nézve. Ezt válaszolta: “Ez olyan, mint a mély, sebes sodrású Duna folyó. A folyópartokat mesterségesen leszűkítették Budapest városában. Ennek következtében a sebes sodrású folyóvíz egyre mélyebb folyóárkot vág magának.” A korlátozottság és üldöztetés között élő hívők egyre mélyebbre jutnak Krisztus megismerésében.

Ez egyik lelkész egy szálloda éttermében ebédelt, ahol utazó kereskedők gúnyt űztek belőle. A lelkésznek egy arcizma sem rezzent a gúnyolódások hallatára, de távozás előtt megkérdezte tőle az egyik üzletember, hogy miként tudott olyan nyugodt maradni egész idő alatt anélkül, hogy rájuk szólt volna. A lelkész ezt felelte: “Drága uram. Én egy elmegyógyintézet káplánja vagyok.”

Amikor 325-ben Niceában összejött az első egyetemes keresztyén zsinat, akkor a 318 delegátus közül csak alig 12-en voltak olyanok, akiknek nem hiányzott sem a fél szemük, sem a fél kezük, vagy nem sántítottak a keresztyénüldözések idején tüzes vassal okozott égetések miatt.

Sok római császár próbálta elpusztítani a keresztyénséget. Egyikük, Diocletianus különösen erőszakos volt a Biblia és a keresztyénség elleni gyűlöletében. Olyan sok keresztyént megölt válogatott kegyetlenségekkel, és olyan sok Bibliát megsemmisített, hogy sok keresztyén elrejtőzött haragja elől. Amikor Diocletianusnak úgy tűnt, hogy véget vetett a keresztyénségnek, érmet veretett ezzel a mondással: “A keresztyén vallás megszűnt és az istenek tisztelete helyreállt.“