Visszaperegnek fejemben
a filmkockák, és
látom ott Jeruzsálemben
Jézust, ki hozza keresztjét.

Látszik rajta törődöttség, fájdalom,
a sok kín, mit ad a sokadalom.
Köpdösés, arculcsapás, korbácsnyomok,
és sok vércsepp, mi a szent Arcon alácsorog.

Még visszább peregnek a filmkockák,
s újra látom a jeruzsálemi utcát.
Itt is Jézus körül van a tömeg:
szíve repes, lelke örvend,...

...hiszen Jézus bevonult a városba,
- erre vártak oly régóta -.
Megérkezett a Megváltó,
Dicsőséges Szabadító.

És most gondolkodom, s hogy fáj,
hogy az ünnepelt viszi a keresztfát.
S mit látok? Leejtette,... s Ő is ... összeroskadt.
Nem bírta ... A nagy keresztet eddig hurcolta.

A nagy görcsös kereszt lent a földön,
Mellette Jézus, õ már felkelt lentről,
S újra emelné a keresztet, ... de nem bírja.
Czirénei Simont egy katona hívja:
"Gyere, vidd a keresztet! Nem bírja az Isten Fia!"

Most már Simon viszi, Jézus mellette megy
magától, nem kell, hogy erőltessék.
Tudja, hogy terve csak így lesz egész.
Elszorul a szívem, szemembe könny gyűl,
És mégis egész lényem örül,
Mert Jézus ezt értem is tette,
Hogy életem ezzel megmentse.

De végig kell néznem a filmet,
S tovább látom az útrészletet,
a keresztet, a tömeget, és tovább,
már látom, ... igen, látom ... a Golgotát.

Ide megy Megváltóm. Behunyom a szemem,
hiszen közelednek a durva nagy szegek.
De hiába. Hallom már az ütést,
és látom is a megváltás művét.

Látom, hogy beszél még, Máriához szól,
s a szeretetthez, tanítvány Jánoshoz.
Aztán hallom a szót: "Elvégeztetett!"
és itt a film is gyorsabban pereg...

...már egy kertben vagyok és sírokat látok,
és máris egyik sírhoz rohanok,
hiszen egy angyal nagy követ hengerít,
és a sírból Jézus lép ki ím.

Odamegyek hozzá, letérdelek elé:
"Ó Uram láttam, mily sokat szenvedtél!"
Ekkor látom, hogy a kép csak filmkép,
Én mégis érzem áldott jelenlétét,

Mégis itt van Jézus, és tudom, hogy hallgat,
Figyeli, hogy mit kér Tőle ajkam.
Én halkan susogom: "Itt van az életem!
Fogadd el ezt tőlem, én édes Mesterem!"
1979. húsvét

Királlyá koronázzátok!

Királlyá koronázzátok,
Örökké magasztaljátok
Jézus nevét, ki Megváltó,
Békét s üdvösséget adó,
Örök segítő, és védő,
Állandóan köztünk lévő.
Aki neve Úr, és Király,
Megmentő, és hű Messiás,
annak, aki elébe jön
és bűnbocsánatért könyörg.

S ha sok bűnös jön Õhozzá,
Növekszik az Isten-ország,
A békehon, dicstartomány.
Előbb pedig itt a földön,
Gyülekezetünkben öröm,
Hogyha nő a taglétszám,
Örülnek a hívők ám.
Boldogság az minekünk,
Hogyha többen lehetünk.
Megtelik az imaház,
S a sok ember nem fér már...
Nem a békétlenség miatt,
Hanem, mert szűkek a falak.

Ez a vágyunk ... és meg is lesz,
Mert ád erőt a nagy Isten.
Bizonyságot tenni Róla,
Menni sárban, fagyban, hóban,
Csakhogy Róla beszélhessünk,
Embereket megmenthessünk
A halálból az életre,
Kárhozatból üdvösségre.

Cselekedjünk ezért sokat,
Keljünk, s induljunk el mostan!
S ne álljunk meg, csak akkor, ha
Az Úr minket szólít haza.
Mondhassuk, hogy itt a termés,
S mutassuk emberek lelkét.
(1979)

Az elmúlt éjjel Szent Fiú született
Egyszerű jászolban, nagy állatok mellett.
Fölötte József, és Mária, az anya
Megrendülten álltak, és József ezt mondta:

“Mária, édesem, boruljunk le együtt,
Kérjünk erőt, hogy tudjuk vele szentül,
Együtt az Istennel, a nagy Teremtővel
Felnevelni a kisdedet szent erővel!”

Együtt leborultak a nagy Isten előtt,
Hálát adtak, és kérték a mennyei erőt
Gyermekneveléshez, miben nem jártasak,
Azt az erőt kérték, amit csak Ő adhat.

Éppen, hogy felálltak, kopogtak az ajtón.
József kinyitotta, és kinézett hívón:
“Gyertek be emberek, született Megváltó
Kinek a lakhelye most még csak istálló,

De hogyha majd felnő - nagy Úr lesz, és Király,
Csodákat fog tenni, s nem kell neki kincstár.
Nem lesz gazdagsága sem mulandó, sem pénz
Hanem a szeretet, ami örökké él.”

A zörgető bölcsek beléptek, s figyeltek,
A szemük megakadt, és némán néztek
Némán nézték Jézust, gyönyörű gyermeket
Kinek feje felett glória díszelgett

Ajándékaikat átadták: a tömjént,
a mirhát és aranyat önként.
Nem késztette őket senki ember erre
Csupán a szent Isten, ki mindent megtehet.

Jöttek a pásztorok is víg énekszóval
S nyitották az ajtót nagy-nagy bizalommal
A jászol előtt leborultak, s énekeltek,
Imádták ők Jézust, ki rájuk is nézett.

Mosolyogva nézte a nagy embereket,
Kik leborultak s imádták a Szentet
Aztán felálltak, és menni akartak
Sok boldogságot és szerencsét kívánva.

József kikísérte, s áldást mondott rájuk
Hogy felvidították szegény istállójuk
Istenre bízta az útjukon őket,
S vezettette a nagy Teremtővel.
(1976.11.18.)

 

Uram, Istenem. Sugárzó arccal nézem,
Amit Te alkottál, mi neve lermészet.
Szent kezed munkája a sárguló búza
S ezzel teli szekér, amint két pej húzza.

Te alkottad meg a szép, ragyogó Napot,
Mi fent a kék égen egyre csak andalog,
S ahogy fénylik nappal, úgy tûnik el éjjel -
Nagy szomorúsággal, lankadó kedéllyel,

De másnap hajnalban újra csak felserken,
Ezzel dicsér Téged, és áldja szent Neved.
Lehetetlen volna felsorolni mindent,
Mi hõn dícsér Téged, és mit kezed mívelt.

Hálával tartozunk mindezért Tenéked,
Főleg gyermekedért, kit küldtél mentésre.
Lelkünk mentésére, mert sok-sok a vétkünk,
S bizony szívünk lángja lassan, lassan gyérül.

El is aludna az, és elveszne éltünk,
De van ki táplálja, szítsa a mi létünk.
Te vagy az Jézusunk, ki meghaltál értünk,
S ezzel eltörölted rengeteg sok vétkünk.

Hála Néked Urunk, nagy, mennyei Király,
Ki mellett hűséggel sok-sok ember kiállt,
S a börtön nedves pincéjében, kalodában
Kiáltásuk ez volt: Hála Néked, hála!
(1976. aug.)